Bevezető

mottó: nem a gép csinált minket, hanem mi a gépet!


Üdvözlök mindenkit aki idetalált!

 Oldalamon bemutatom  a "home made" smd alkatrészek beültetésére szolgáló készülékemet .

 A megoldás bemutatását csak ötlet adónak szánom, mindent ami itt látható erősen kísérleti verzió, csak saját felelősségre utánagondolva használandó.

Ma már  az  smd alkatrészek kikerűlhetetlenek, bizonyos területeken lassan átveszik a teljes hatalmat.
A nagy gyártóknak ez nem jelent problémát hiszen csak vesznek egy beültető gépet, egy reflow kemencét, egy paszta felvivőt és már indulhat is a gyártás.
 De mit csináljanak a tőke szegény kis vállalkozások, az otthon hobbiból áramköröket fejlesztetők?
Adódik a válasz: forrasszák be pákával, vagy adják ki a beültetendő áramköreiket bér munkába egy erre szakosodott cégnek.
Igen ám csakhogy egy mai modern gép 10 000-40 000 alkatrészt rak be egy óra alatt-- tehát a beprogramozás, a gép beállítása nagyság rendekkel több időt igényel mint maga a tényleges kis darabszámú beültetés, és akkor még a gép áráról nem is beszéltünk.
Ezért aztán ezek a cégek nem is szívesen foglalkoznak a pár száz esetleg 1-2 ezer darabos megrendelésekkel.
 Ha mégis talál egy vállalkozót a szerencsétlen "kisiparos" akkor sem örülhet sokáig , hisz gyártás közbeni ellenőrzésre nincs lehetősége - a "házon kívülre" került áramkörei vagy mind hibásak vagy mind jók lesznek.  Nagy valószinűséggel az előbbi variáció jön be.


Előzmények:

Aki már forrasztott be kézzel smd alkatrészeket, na nem egy-két darabot hanem esetleg több százat - annak nem kell ecsetelnem hogy nem egy leányálom.
Egy idő után kigúvad az ember szeme, remegni fog a keze, egyre idegesebb lessz hogy a munka egyre lassabban halad, egyre több a beiktatott pihenő.
 Az első órában berakott 250 darabot, a másodikban már csak kettőszázat, a harmadikban meg már legszivesebben földhöz vágná az egészet.

A dolgozóban felvetődik a gondolat, hogy jó lenne valami megoldás, még a diliházba kerülés előtt.
Nekem különben is olyan megoldásra volt szükségem ami megbízható, kis helyen elfér,
 olcsó és kiélhessem benne gépépítő szenvedélyemet.
 Volt egy másik próbálkozásom az sk gépi megoldás előtt.
 Szerkesztettem egy kéz támasztós vákumpipettás, egyszerű tárakkal ellátott kézi készüléket ami sokat gyorsít  a teljesen egyszerű csipeszes mezei beforrasztgatáshoz képest.
 Akinek kis darabszámhoz olcsó megoldásra van szüksége, annak ajánlom a szerkezetet.
Végül is ez az egyszerű kütyü adta az ötletet: motorizálni kell az egészet és kész.


Az elv:

 Egy vákumos szívócsövet megfelelő időben ki- be kapcsolgatva, megfelelő helyre kell mozgatni, hogy az alkatrészek a tárból a már felpasztázott panelra  kerüljenek.
 Több próbálkozásom volt míg végűl egy működő példányhoz jutottam.

A legtöbb gondot és kínlódást egy egyszerű és mégis használhatóa tár kitalálása jelentette. A tárak egyedi motorizálása nagyobb feladat mint az egész gép építése..szerintem.
 Egy álmatlan éjszaka után, hajnalban 4 órakkor pattant ki a szikra!!!
A lényege a következő:


Ezzel a pofon egyszerű módszerrel megoldható hogy az alkatrésztárak semmiféle bonyolult mechanizmust ne tartalmazzanak.
Maga az x-y mechanikára szerelt és tetszőlegesen pozicionálható tüske akad be a tár perforációjába és húzza azt előre.

Előnye: Olcsó mechanizmus, nem igényli a tárak egyedi motorizálását.
Hátránya: A beültetési időigényt kis mértékben növeli, a fedőfólia lehúzását meg kell oldani.








 Akit bővebben érdekel a téma olvassa el:
Dr. Ripka Gábor: Felületszerelés technologia
Dr. Ripka Gábor: Felületre szerelhető alkatrészek c.  könyveit minden érdeklődőnek ajánlom sokminden benne van ami idevág.

  Ezúton köszönet érte!